Úgy tűnsz fel, mint könnyű álom,
Mintha a kép csak látomás volna,
Mintha a várakozás tejfehér falán át
Valaki hirtelen Rád gondolna
Nincs ebben semmi nem helyénvaló,
Hísz így és ilyennek teremtettek minket,
És mi is így teremtjük folyton egymást
Szabadnak, de azért tisztelve kötéseinket
Hártyákat szakít át a sűrű lét köröttünk,
Alkot a forró képzelet, a teremtő erő
A lét Rólad bennem régóta gondolkodik,
Elképzel, szeret, s megteremt Téged egyszer ő