Sokat gondolok Rád, nagyon sokat,
S úgy írom egymás után a sok titkos jelet,
Ahogy próféták vésték egykor kőtáblákra a hírt,
Mely végül beteljesült, s a világ tanulsága lett
A világ tanulságait lassan megismerem,
Ám a szó csak közvetít, Nélküled halott, mit sem ér,
De szorgalmasan, töretlen lendülettel fogok jegyzetelni mégis,
Míg a hír, az örömhír, mely engem is régóta hajt,
Hozzád is el nem ér